Tartalom:

 

Gesztóniában járunk, a sünök birodalmában, ahol az apró, tüskés barátaink izgalmas kalandokba keverednek!
Sündörgő, a falu vadonjárója egy nap fejszecsattogásokat hall a közeli erdőben. Felkerekedik hát, hogy utána járjon, vajon kitől-mitől erednek ezek a gyanús hangok. Egy szem gyermeke, Bogyó, a bújócskát elunva, szerette volna édesapját elkísérni erre a veszedelmesnek ígérkező felfedezőútra. Sündörgő vonakodva bár, de enged kisfiának, annak ellenére, hogy tudja, kalandjuk veszélyes lehet egy ilyen apróság számára. Félelme nem volt alaptalan, mert Bogyót hirtelen egy sötét árny elragadja mellőle. Innen indul az izgalmakban bővelkedő történet. Vajon megtalálja Sündörgő és csapata az elrabolt sünkölyköt? Vajon van kapcsolat a baljós hangok és a sötét árny között? Mindez kiderül A Süniverzumból.

Szereplők

Sündörgő a vadonjáró

 

“A falut már többször sikeresen megvédte… Sündörgő kedvenc fegyvere ugyanis egy lándzsa volt, amit Hűségesnek hívtak. A varázsfegyver a neve hallatán mindig visszaröppent Sündörgő kezébe. A víziszörny előcsalogatásához kockázatos módszerhez folyamodtak, de Sündörgő úgy érezte, ezt az áldozatot kötelessége meghoznia a faluért…”

Porcsin a védelmező

 

“A kis csapathoz tartozott még Porcsin is, Sündörgő felesége, akinek egyetlen fegyvere egy almával díszített pajzs volt, amit Védelmezőnek neveztek. A pajzs azért kellett, mert a csatákban ő volt a gesztenyepürés-doboz hordozója, és valamivel meg kellett védenie az értékes eledelt.”

Lonc a tanítvány

 

“A vadonjárónak volt egy tanítványa is, Lonc, a süldő sündisznó. Lonc a harci balták forgatásához értett legjobban. Két fegyvere közül az egyiket Csittnek, a másikat Csattnak hívták. Ezek semmilyen varázsképességgel nem rendelkeztek ,csak hangosan csittegtek és csattogtak használat közben.”

Bogyó és Pötty

 

“Bogyó szülei először megijedtek, hogy a gyermekük magában beszél, aztán hamarosan rájöttek, hogy nem egy képzeletbeli baráttal, hanem Pöttyel társalog. Akkor megnyugodtak. Pöttyel tárgyalni is lehetett. Bogyó megkérhette, hogy hol csípje meg, és hol ne. Néha azt is megbeszélhette vele, hogy hányszor. Ilyen megértő bolha volt ez a Pötty.

Daróc a druida

 

“A druidát Darócnak hívták, és az erdő őre volt. Bár a neve nem erről árulkodott, a szíve lágy volt, mint a vaj, és a világért nem ártott volna senkinek. A béke nagykövetének tartotta magát. Több, mint száz éve lakott a birodalomban, és bölcsessége meghaladta a környék minden lakójáét.”

Szorcilla a boszorkány

 

“Szorcilla arca olyan volt, mint egy összegyűrt, kormos papír. Csak kék szeme világított ki belőle. Az orrán ülő varangyalakú bibircsókból három hosszú szőrszál hajtott ki, mint három száraz fűszál. Karmos ujjait szárított gombakalapokból készült gyűrűk díszítették, és zsíros, fekete hajából bagolytollak álltak ki.”